2011. június 28., kedd

1914. június 28., vasárnap délelőtt, tíz óra ötven

1914. június 28., vasárnap délelőtt, tíz óra ötven. Gavrilo Prinzip lelövi Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét, Zsófia hercegnőt. A nagy lapok az ünnepi látogatás miatt több tudósítót is küldtek Szarajevóba, délután már rendkívüli kiadások jelennek meg Budapesten. A fotók csak július 2-án érnek Bécsbe és Magyarországra. Általános a megdöbbenés, de a focimeccsek azért nem maradnak el.
- Ferenc József tudta, hogy kritikus a helyzet - mondja Habsburg Ottó -, meg volt róla győződve, hogy a világkonfliktus uralkodói pályája végét jelentené.
A trónörökösnek a Balkánra utazni veszélyes és végzetes volt. De mennie kellett, mert nem rettenhetett vissza.
A merénylők hatan vannak. Először egy kézigránáttal próbálkoznak, sikertelenül. 10.45-kor a trónörökös elhagyja a tanácsházát, s parancsba adja a sofőrnek, hogy a tervezett helyett más útvonalon haladjanak. Gavrilo Prinzip egy kávéház előtt áll, tanácstalan. Egyszer csak váratlanul megáll előtte az autó. A diák lő, kitör a pánik. Az európai világrend omlott össze pár másodperc leforgása alatt.
"Fegyverbe!, Hurrá, háború!", hangzik a harcias felkiáltás Németországból. Ferenc József császár pedig július 30-án aláírja a hadüzenetet. "Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam", mondja, s e szavak a vesztét is jelentik egyben.
A háború "vidám" masírozással kezdődik. Az államok boldog katonáskodásra szólítanak, de gyorsan kiderül, hogy a háborúban a képregényekkel ellentétben agyonlövik az embert.
Gavrilo Prinzip a theresienstadti börtönben tölti napjait, amikor a hadtestek egymásnak esnek. Meg van arról győződve, hogy igazságos ügyet szolgált. Nem tudta, mert nem tudhatta, hogy lövései nyomán 9 millió ember veszti életét. Ahogy a tankönyvekben van: az I. világháborúban.


2011. június 12., vasárnap

"Szlovák tradíciók és szlovák klasszikusok Pozsonyban" ? megáll az eszem...

Csíksomlyói búcsú


A csíksomlyói búcsú a magyar katolikus hívők által minden év pünkösdkor, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó melletti Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben.


A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben.  Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A csíksomlyói búcsú a János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakos hittérítésével szembeni ellenállásra emlékeztet. A fejedelem ugyanis hadsereggel akarta, erőszakkal Csík- és Gyergyószék katolikus híveit unitárius hitre téríteni 1567-ben. Mindez történelmi lehetetlenség, hiszen az Erdélyi Unitárius Egyház egy évvel később, 1568-ban, a tordai országgyűlés vallásügyi határozata nyomán alakult meg. Az akkori erdélyi fejedelem, János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást, és a tordai vallásügyi határozat elfogadtatásával a korabeli Európában példátlan módon hozzájárult a felekezetközi feszültségek csökkentéséhez. Ő maga 1565-től a reformáció híve, 1569-től az unitarizmus követője, aki felekezeti hovatartozását nem kötötte össze a más vallásúak üldözésével. Nevéhez fűződik a bevett vallások rendszere, amely alapján az országgyűlés a római katolikus egyház mellett rendre bevett egyházaknak ismerte el a reformációból eredő protestáns felekezeteket. A fentiek értelmében elképzelhetetlen, hogy az a nyitott szellemiségű fejedelem, akihez a világhírű vallásszabadság törvénye fűződik, 1567 -ben a még nem létező unitárius egyház részéről erőszakkal lépett volna fel a székelyföldi katolikusok ellen.




Csíksomlyó éneke 

Ki az édes Szűzanyát szívből szereti, 
Szent őrömmel siessen őt köszönteni. 
Üdvőzlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Ki a székely nép földjében kivirágoztál. 

Nyitva áll előttünk a somlyói templom, 
Ahol eltűnik minden bú és fájdalom. 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki Erdély hős földjében kivirágoztál. 

Őrömében sír bennünk a szív és lélek, 
Hogy mi itt köszönthetünk, jó Anyánk, Téged 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Ki a székely nép szívében kivirágoztál. 

Itt örömgyönggyé válik a bánat könnye, 
Lecsendesül a kebel zajló tengere. 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki Csíkcsornlyó kertjében kivirágoztál. 

Átvesszük üzenetedet Csíksomlyói Szűz, 
Katolikus hitünkhöz a szeretet fűz! 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki a magyar lelkekben kivirágoztál.




2011. június 8., szerda

Szabad véleménynyílvánítás

Szabad Palesztina!
-Antiszemitizmus-
Izraeli háborús bűnök a palesztinok ellen
Antiszemitizmus
Szabad Palesztina: Izrael felelős a Nyugati -parton,
a Gázai övezetben és...
elkövetett, több rendbeli,
emberi jogok megsértésért...(Elég a megszállásból!)
 
Pecsét: Gyűlölet beszéd! 
Hang:IZRAELNEK JOGA VAN A LÉTEZÉSHEZ!IZRAELNEK JOGA VAN A LÉTEZÉSHEZ! 
Palesztin gyerek: Palesztinának joga van a létezéshez!
 
a Nyugat: Sajnálom öcsi, de ebben a zajban
 nem hallom mit mondasz!
Rádió: Izrael háborús bűnöket követ el libanoni civilek ellen!
- Nem írhatóm meg, mert különben...(Jelentés az Emberi Jogok állapotáról)
- Nem kap fizetést!!! (ÉN SZERETEM IZRAELT!)
-Amnesty International azt mondja, hogy a Gázai infrastruktúra-elleni légi csapásaink háborús bűntettnek minősülnek 
Ehud Olmer-Ki nem szarja le őket! Teszek rá,
 hogy ha a palesztin választások demokratikusak voltak vagy mégsem! Izrael mondja meg mi a demokrácia! Folytassák Gáza ágyúzását!!!
Szabad Palesztina! 
Antiszemita

Gondolat rendőrség - Hogy védjük és szolgáljuk Izraelt

2011. június 4., szombat

91.


Versailles, Nagy Trianon Kastély, 1920. június 4., délután 16 óra 32 perc. Ez a helyszín és dátum minden magyar ember elméjébe beleégett, és amíg az itt aláírt békediktátumot nem törlik el, vissza nem szerezzük az abban elrablott területeinket, benne is kell maradjon.
Nem is írnék semmi mást erről a napról. Aki ismer, az tudja milyen érzések kavarognak bennem. Beszéljenek helyettem íróink, művészeink.

Reményik Sándor - Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból,- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság a komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!

Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak isten lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És némaságunk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt.
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!


Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó,
és törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést,
ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

És üzenem a volt barátimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Maradnak az igazak és a jók,
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönn a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz és a kő marad,
a kő marad...!




Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás 

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, 
Hiszek egy isteni örök igazságban, 
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem, 
Ezért a keresztet vállaimra veszem, 
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe, 
Szeretném égetni reszketők lelkébe, 
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, 
Ezzel porba zúzod minden ellenséged, 
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére, 
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe, 
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, 
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, 
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, 
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, 
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit, az erő, mert aki hisz, győzött, 
Mert az minden halál és kárhozat fölött 
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, 
Annak vas a szíve minden vésszel szemben, 
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető, 
Virágdíszbe borul az eltiport mező, 
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája, 
Mézes a kenyere, boldogság tanyája, 
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő, 
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, 
Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod. 
Minden nemzetek közt az első, az áldott, 
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, 
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, 
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, 
Hiszek egy isteni örök igazságban, 
Hiszek Magyarország feltámadásában!