Gyere velünk és légy szabad!

A Demokratikus Charta indulója; ez a csodás Fásy-mulató feeling feldobta a napom :D

Dopeman ba*meg!

"Akarod tudni, hogy mit érez ma egy átlag magyar ember? Akkor figyelj BAZMEG! DopeMan Papa most elmondja neked nem átlagos módon. 
Október huszonharmadikán kinn voltunk a MILLA Nem tetszik a rendszer tüntetésén, ahol beszédeket mondtak, műveltségi tesztet osztogattak, megfigyeltek, tiltakoztak, mi pedig leforgattuk az új himnuszt BAZMEG!"

Dopeman. A czigány megint előugrott a semmiből, hogy provokáljon egyeseket és ezzel figyelmet vonjon magára. Mégsem tudok igazán elmenni emellett a "szupperprodukció" mellett. A mandiner blog nyomán találtam rá a fenti videóra és a mandiner cikkére: http://mandiner.blog.hu/2011/12/15/bazmeg_az_ugyeszseg
Nem csak a videó nem tetszik, hanem a mandiner reakciója sem. Ugyanis ráugrottak arra, hogy a dópmen ellen ügyészségi eljárás indul nemzeti jelkép megsértése miatt. Nem szeretnék más nép jelképeivel példálozni, de tudjuk, hogy mi a szigorúan tilos...A mandiner.blog.hu szerint nem egyértelmű, hogy bünetni kell-e ezt a dolgot. Ráadásul átvették az alpári stílust is. A stílus maga az ember.
Végül is úgyis tudom, hogy mi lesz a vége; az ügyészség felmenti a czigányt, az meg majd:

Civitas Fidelissima

1920 december 14-én Sopron és 8 környező település (Ágfalva, Balf, Harka, Fertőboz, Fertőrákos, Kópháza,    Nagycenk, Sopronbánfalva,) szavazhatott arról, hogy Magyarországhoz, vagy Ausztriához tartozzon-e. 

Az osztrák államtanács 1918. november 17-én bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Layeben aláírt osztrák békeszerződés mintegy 4500 négyzetkilométernyi, 350 ezer lakosú terület Ausztriának történő átadását rendelte el három várossal - Ruszttal, Kismartonnal és Sopronnal - együtt népszavazás nélkül. Ezt a döntést a trianoni békediktátum (1920. június 4.) megerősítette, de a magyar kormány az úgynevezett „B” zóna átadását - amely Sopron és környékéhez tartozott - megtagadta. A népszavazás gondolata több más körülmény mellett azért merült fel, mert Ausztriát a francia külügyminisztérium a túlzott Anschluss-agitáció miatt büntetni akarta.

Lajtabánság

Amikor az átadás 1921. augusztus 28-án megkezdődött, a különítményes Prónay Pálon kívül a kormány kérésére Kismartonba vonult Ostenburg Moravek Gyula egy csendőrzászlóaljjal, továbbá Friedrich István, volt miniszterelnök és Héjjas Iván embereivel. Helybeli lakosok, különítményesek, bosnyákok, német és osztrák katonatisztek az ország egész területéről, de főleg a Duna-Tisza közéből érkeztek, hogy megakadályozzák Sopron elvesztését. Összesen mintegy 2700 önkéntes gyűlt össze. Ez volt a Rongyos gárda. A gárda 1919. április 18-án alakult meg, az első világháborút megjárt tisztekből, napszámosokból és legfőképp a Székely Hadosztály egy részéből.

A harcok rövidesen kiterjedtek az átadásra ítélt terület egészére, sőt az osztrák Kirchschlag mellett is volt összecsapás. Az ellenállásban részt vett az Etelközi Szövetség Feltámadás fedőnevű szervezete is Gömbös Gyula vezetésével. A szeptember 8-ai második "ágfalvi csatában" a felkelők visszavetették az osztrák csendőröket. A négy óránál is hosszabb ütközetnek három magyar (Machatschek Gyula, Szechányi Elemér, Baracsi László) és két osztrák áldozata volt.

A Nagykövetek Tanácsa október 4-éig adott haladékot az átadásra. Október 4-én azonban Felsőőrön kikiáltották az úgynevezett Lajtabánságot, élén Prónay Pállal. Prónay október végén, Horthy többszöri ösztökélésére hagyta el a térséget.

Della Torretta olasz külügyminiszter közvetítésével 1921. október 11-e és 13-a között tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István magyar kormányfő és Johannes Schober osztrák kancellár. A velencei Municipio palotában aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben.

Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra. A 8 település közül csak Nagycenk Fertőboz és Kópháza szavazott Magyarország mellet, ám végül Sopron magyar párti többsége viszonyult döntőnek.

Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront.

A soproni népszavazás volt a trianoni békediktátum egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. (Leszámítva a Bécsi döntéseket)

További népszavazások a soproni siker után

/A trianoni szerződés alapján Ausztriának ítélt területeken az átcsatolást követően tíz faluban tiltakozások kezdődtek. Ennek eredményeként ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, melyeknek az lett a következménye, hogy 1923. január 10. és március 9. között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz. A szóban forgó községek: a Szombathelytől nyugatra illetve délnyugatra fekvő Narda (akkor Kisnarda és Nagynarda), Felsőcsatár (akkor Alsócsatár és Felsőcsatár), Vaskeresztes (akkor Németkeresztes és Magyarkeresztes), Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, valamint a Kőszegtől északkeletre fekvő Ólmod. A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet

A fentieken kívül még egy falu került vissza Magyarországhoz a trianon utáni nyugati határok mentén. A szintén Vas megyei, Őriszentpétertől délnyugatra fekvő Szomoróc község lakosai a szomszédos Kerca lakosainak és az ott állomásozó határőröknek segítségével 1920. augusztus 1-jén fegyveres harcban szorították ki falujukból a megszállókat. Bár a sikert hamarosan ellentámadás követte és a falu újra szerb-horvát-szlovén megszállás alá került, hosszú tárgyalások után 1922. február 8-án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott. (Ma a két falu Kercaszomor néven egy községet alkot.)~wikipedia/

1956. november 4.

1956. november 4. - Miután Kádár János✡ visszahívta őket, a szovjet csapatok támadást indítanak Magyarország ellen és megszállják az országot. Véres megtorlás veszi kezdetét, százakat ítélnek börtönbüntetésre és halálra. Becstelen módon, a fiatalkorúakat is börtönben tartják, míg be nem töltik 18. életévüket, ezután ők is már mártír testvéreik sorsára jutnak. A kommunisták ismét kimutatták a foguk fehérjét...

1956. október 23.

Október 23. bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy ha összefog, akkor erős a magyar nemzet.
A segítség nélküli szabadságharc az orosz tankok ellen sajnos elbukott, de a hősök dicsőséges emléke örökké bennünk él tovább. A hősöké, akik életüket áldozták a hazáért és a szabadságért.

1038. augusztus 15. | Szent István király halála

1038. augusztus 15-én hunyt el Magyarország első keresztény uralkodója, az államalapító Szent István király (ur. 1000-1038), aki egymaga vitte sikerre az államegyesítés, egyházszervezés és törvényhozás hatalmas munkáját. 1083-ban szentté avatott uralkodónk a kereszténységben is különleges pozíciót foglal el, hiszen ő az egyetlen, akit a katolikus és – 2000 óta – az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel.

István, vagyis eredeti nevén Vajk, Géza fejedelem (ur. 971-997) egyetlen fiúgyermeke volt, aki vélhetően Esztergomban vagy Fehérváron látta meg a napvilágot, 975 táján. Szent királyunk életének első éveivel kapcsolatosan – megfelelő források híján – ma is számos kérdés merül fel, melyek megosztják a tudósokat: ilyen például István keresztelése, amit a történészek többsége a 990-es évekre tesz, és azt a prágai vértanúhoz, Szent Adalbert püspökhöz köti. Abban már nincs vita, hogy nyugati kereszténység felé nyitó Géza komoly küldetést hagyományozott fiára: Istvánnak kellett befejeznie azt a hatalmas munkát – a keresztény állam alapítását –, ami szimbolikusan a 973-as quedlinburgi követküldéssel kezdődött meg. Ez nem ígérkezett könnyű feladatnak, mivel Géza 997-ben bekövetkezett halála után István szembetalálta magát nagybátyjával, Koppánnyal, aki a szeniorátus ősi szokása szerint – mint a család legidősebb férfitagja – magának követelte az özvegy Sarolt fejedelemasszony kezét és a főhatalmat is. A közhiedelemmel ellentétben, a harc tétje az Árpádok országrésze feletti uralom, és nem a főhatalom volt, a magyar szállásterületek nagy része ugyanis ekkor még a független törzsfők uralma alatt állt. A Dél-Dunántúlt uraló Koppány seregei 998-ban, Veszprém mellett csaptak össze István lovagjaival, és az ütközetet – komoly német támogatással – a keresztény fejedelem nyerte meg. Az azóta számtalanszor megénekelt csata után a lázadó Koppány testét négyfelé vágták, és darabjait a négy legjelentősebb vár fokára tűzték ki – ez egyértelmű üzenet volt azok számára, akik szembe mertek szállni István akaratával.

Koppány legyőzése után a fiatal fejedelem befejezte a pannonhalmi apátság építését, és koronáért folyamodott Rómához, melyet Asztrik apát az első millenniumon el is hozott számára. Istvánt az 1000. év karácsonyán, Esztergomban koronázták meg, így – jogilag – megszületett a keresztény Magyar Királyság. A királyi cím azonban magában nem biztosította a tényleges főhatalmat, ahhoz az új uralkodónak még több évtizedes harcot kellett folytatnia, a honfoglalás után függetlenné vált törzsfők ellen. István először – 1003-ban – nagybátyja, az erdélyi Gyula ellen vezetett hadjáratot, majd a dél-erdélyi Keánt győzte le, akit a források – vegyesen – vajda vagy cár címmel illetnek. A király hódításait rendszerint a püspökségek és a vármegyék megszervezése kísérte, melyeket egy-egy megbízható vezérére – például Dobokára, vagy annak fiára, Csanádra – bízott. A honegyesítő küzdelmek tehát a püspökségek alapításának sorrendje alapján rekonstruálhatók, így valószínű, hogy a király Erdély után először a Tolna és Baranya területén tanyázó fekete magyarok – vélhetően kabarok – ellen vonult. István ugyanakkor nem csak a fegyverek erejében bízott, az ország északkeleti területét uraló Aba Sámuelt (ur. 1041-1044) például úgy állította maga mellé, hogy hozzáadta egyik leánytestvérét. A hatalmas mű, az ország politikai egyesítése az 1028 körül indított hadjárattal zárult le, melyben István hadvezére, Csanád legyőzte az ország déli területein uralkodó Ajtonyt.

A törzsfők elleni háborúkkal párhuzamosan István lerakta a keresztény állam alapjait, amiben legfőbb segítőtársa az egyház volt: Magyarország területén 10 püspökség és 2 érsekség alakult, amivel hazánk önálló egyházkerületet képezett, így – szemben a csehekkel vagy lengyelekkel – függetleníteni tudta magát a Német-Római Birodalomtól. A világi közigazgatás alapját a – talán bajor, mások szerint szláv eredetű – megyerendszer adta, ahol bizonyos területek egy-egy vár fennhatósága alá kerültek, az igazgatásért pedig az ispán felelt. István emellett törvényeket is hozott a fiatal keresztény királyság számára; két törvénykönyvével – melyek közül egy uralkodása elején, egy pedig a végén születhetett – rákényszerítette alattvalóit a megtérésre, a keresztény vallás gyakorlására és a magántulajdon tiszteletére, ezáltal előmozdította a letelepedett életforma elterjedését. Az uralkodó, miközben elvárta, hogy alattvalói viseljék a templomok működésének és a papok eltartásának költségét – vö. „tíz falu építsen egy templomot”, István első törvénykönyvéből –, maga is jelentős összegeket költött hasonló építkezésekre. Nevéhez fűződik például a pécsváradi monostor és a veszprémvölgyi apácamonostor alapítása, a Jeruzsálem felé vezető zarándokúton pedig vendégházakat építtetett a magyar utazók számára.

István külpolitikáját uralkodása kezdetén a Német-Római Császársággal fenntartott szövetség meghatározta, a fiatal uralkodó ennek köszönhette például Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával kötött házasságát és a Koppány ellenében kapott támogatást – de lehet, hogy a koronát – is. István egészen a Szász-dinasztia kihalásáig – 1024-ig – jó viszonyban állt a császárokkal, amit gyermekeinek – a korán elhunyt Ottó, illetve Imre, azaz Emericus/Henrik hercegek – neve is mutatott. A császári hatalom mellett a király jó viszonyt épített ki Velencével is, miután egyik húgát feleségül adta Orseolo Ottó dózséhoz. Ebből a házasságból származott Péter (ur. 1038-1041/1044-1046), aki Imre tragikus halála után – a herceg egy vadkanvadászaton vesztette életét, 1031-ben – a trón örököse, majd az Árpád-ház második uralkodója lett. Velencén keresztül a király jó kapcsolatba került a Bizánci Birodalommal, ennek megfelelően forrásunk van arról, hogy István egy alkalommal hadat vezetett a bolgárok ellen, II. Baszileiosz császár (ur. 976-1025) megsegítésére. Mindezzel együtt, a fiatal királyság nem kockáztatta meg a hódító háborúkat, és elsősorban olyan szövetségeket kötött, melyek biztonságát garantálták. Erre szükség is volt, ugyanis a Száli-dinasztia első uralkodója, II. Konrád császár (ur. 1024-1039) 1030-ban hadjáratot indított István ellen, a király azonban mesteri módon, a felégetett föld taktikájával, győzelmet aratott szomszédja felett, és egy időre még Bécset is elfoglalta. István államszervező teljesítményét az is jelzi, hogy a fiatal monarchia – alig három évtized után – képes volt visszaverni Európa legerősebb birodalmának támadását.

István uralkodása a magyar történelem legfontosabb négy évtizede volt, melyről joggal mondhatjuk, hogy megalapozta egy egész nemzet jövőjét: amikor a nagy király 1038. augusztus 15-én befejezte földi pályafutását, az apjától átvett széttagolt, ezer érdektől feszített gyenge fejedelemség helyett egy egységes, szilárd keresztény monarchiát hagyott utódjára, Orseolo Péterre. Bár kétségtelen, hogy a megnyomorított Vazul fiainak hazatéréséig – 1046-ig – Magyarországra súlyos válság nehezedett, mégis elgondolkodtató, hogy a pogánylázadások közepette egyik királyunk sem gondolt arra, hogy lebontsa István életművét. A nagy uralkodó máig ezeréves államiságunk, nemzeti létünk egyik legfőbb szimbólumának számít, akit 1083 óta – a szintén kanonizált I. László király jóvoltából – szentjeink sorában tisztelünk, legfontosabb állami ünnepünk – augusztus 20-a – pedig ugyancsak az ő alakjához kötődik.

/rubicon/

Ha elnök lehetnék

Az év embere

Böngészés közben találtam erre a kimondottan érdekes képre. Az amerikai Time magazin minden évben "Az év embere" titulust ítéli oda egy olyan személynek, csoportnak, gépnek vagy elvont fogalomnak, mely az adott évben kiemelkedő katással volt a világra. 

Meglehetősen érdekes ez a cím, hiszen mind diktátorok mind pedig az ellenük küzdő szabadságharcosok is megkaphatják. A Wikipedián megtekintettem az év embereinek listáját, és eléggé nagy ellentmondásokba ütköztem. Azon nem lepődtem meg, hogy szinte mindegyik 1923 után megválasztott amerikai elnök szerepel a listán, valamelyik többször is, akármilyen érdekes ügyei is voltak...

Szerepel ezen a listán például Mahátma Ghandi, és hogy csak egy ellentétet említsek Joszif Visszarionovics Sztálin is. Egyikük a béke egyik fő nagykövete, a másik pedig egy diktátor, akinek a lelkén milliók halála szárad.

A legérdekesebb számomra viszont az alábbi képen is látható két választás. A magyar szabadságharcos utáni évben az éppen aktuális szovjet vezér, Nyikita Szergejevics Hruscsov kapta meg ezt a címet, az az ember, aki aktív szerepet játszott szabadságharcunk leverésében. Érdekes elképzelései vannak az év embereiről ezeknek az amcsiknak...  

A nándorfehérvári diadal

Az 1400-as évek közepén még javában folyik a török terjeszkedés a Balkánon. II. Mehmed eddigre már több mint 200 várost és 12 országot csatolt birodalmához. Úgy tűnik a török sereg megállíthatatlan.

A török 1455 és 1456 telét egy újabb hadjáratra való felkészüléssel töltötte, amely a Magyar Királyság ellen irányult. Ekkor, és mindig is Szent István országa volt az a hely, ahol megállították az agresszorokat, hisz a Magyar Királyság teljes területét sohasem tudták egészen elfoglalni. Az 1456-ban induló hadjárat első célja Nándorfehérvár elfoglalása volt, ahova július 4-én ért a török sereg, mint egy ezer kilométeres út után. A vár azért volt fontos célpont, mivel a Dunán lévő fontos hajózási útvonal mellett helyezkedett el, valamint a Duna és a Száva torkolatánál. Az utánpótlás mozgatásának a legkönnyebb és leggyorsabb módja pedig a vízi szállítás volt, tehát Nándorfehérvár birtoklása kulcsszerepet játszott a hadműveletekben.

A törökök mintegy 40000 fős reguláris sereggel, és 30000 főnyi irreguláris sereggel rendelkeztek. Egyes történészek a reguláris csapatok számát 50000 főre becsülik, tehát a teljes támadó sereg 70-80000 főre tehető. Emellett a sereg rendelkezett még közel 300 ágyúval, amelyhez a szultán a legjobb kezelőket, mérnököket gyűjtötte össze Európa szerte. Tehát nem is kell mondanom, a tüzérség nagy része a keresztény országok zsoldosaiból állt. 

A csata vázlata

A Szilágyi Mihály vezette védők száma mintegy 5-7000 főre tehető, míg a mellettük felvonult Kapisztrán János által vezetett magyar-szerb keresztes sereg 30-35000 főből állt. A Hunyadi János vezette felmentő sereg is csak 8-10000 emberrel rendelkezett. 

Az ostrom első tíz napja a vár lövetésével, és a védők éheztetésével telt. A körbezárt várak ellen ez volt a bevett stratégia. A fáradt, éhes védő nem tud olyan aktívan harcolni a rájuk törő jól ellátott és friss csapatok ellen. Hunyadi ezért is tartotta fontosnak a vár minél előbbi felmentését. Július 14-én, a magyar sereg támadást mért a Dunát elzáró, és az őket a keresztes seregtől elválasztó török flottára. Elkeseredett kézitusa alakult ki a hajókon, amely állítólag öt órán át tartott. A török Szeád-ed Din leírása szerint „A Száva és a Duna vérfolyammá vált, a zöld mező tulipánszínt öltött. A hajókon tomboló vérözönben küzdő bátrak, a folyó vizén átúszva jutottak szárazra a várnál.”  

Csak Szilágyi Mihály segítségének volt köszönhető, hogy a felmentő sereg át tudott törni a törökök hajózárán, és fel tudta gyújtani azok hajóit. Hunyadi serege így át tudott kelni a folyón, és a védők segítségére tudott lenni.

A szultán tudta, hogy segítség érkezett a várba, de még így is magabiztos volt, sokkal nagyobb és képzettebb sereggel rendelkezett, mint a várban rekedt védők. Folytatta az ágyúzást, és a leírások szerint a földdel tette egyenlővé a vár falait, majd július 21-én kiadta a parancsot a végső rohamra.

Dugovics Titusz önfeláldozása. 

Hunyadi az utolsó pillanatban még négyezer pihent keresztest berendelt a várba, így a védők létszáma húszezer fölé emelkedett. A török hagyományos taktikával támadott, elöl az alacsonyabb harcértékű erők, hogy a védők tüzét magukra vonják, majd mögöttük a szpáhik és a janicsárok. A védők a hatalmas nyomásnak nem tudtak ellenállni, néhány óra múlva kénytelenek voltak feladni a várost. Éjfél után a harc már a vár falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. A hajnali derengésben messziről látszó jelenet lelkesítően hatott a védőkre, a törököket viszont megzavarta. Hunyadi már előzőleg friss erőket kért a keresztes táborból, és mikor az erősítés megjelent a törökök hátában, lovasságával rácsapott a vár belső udvarán harcoló janicsárokra. Az ütközet végül magyar győzelemmel végződött, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból. A védők ügye ennek ellenére reménytelennek látszott, mert veszteségeiket már csak alacsony harcértékű keresztesekkel tudták pótolni, míg a szultánnak még bőséges ereje maradt egy ismételt támadásra.  

Hunyadi, a törökverő

Kapisztrán és Hunyadi között a csata alatt végig súrlódások voltak fellelhetőek, máshogy képzelték el a további hadműveleteket. Kapisztrán engedetlen volt, nem hallgatott Hunyadi parancsaira, ennek is köszönhető a győzelem. A keresztes sereg egy része átkelt a folyón és támadást indított a török tábor ellen. Kapisztrán megpróbálta lebeszélni őket, és átkelt a folyón. A keresztes sereg többi része ezt félreértette, és azt látva, hogy Kapisztrán is a támadók között van, elindult, és megtámadta a törököt. A szultán válaszként a lovasságát küldte a keresztesek ellen, evvel megpecsételhette volna a keresztes sereg sorsát. El is vágta a sereget a várbeli védőktől, és a sereg módszeres elpusztítósába kezdett. Azonban elkövetett egy nagy hibát, a tüzérségét védtelenül hagyta. Hunyadi ezt észrevéve kitört a várból, és elfoglalta az ágyukat, majd pedig a török ellen fordította azokat. Hunyadi maradék nehézlovassága támadásba lendült a két tűz közé szorult török lovasság ellen. A maradék magyar sereg is kitört a várból, és megtámadta a törököt. Ezt látva a török sereg fejvesztve menekülni kezdett, a harcokban a szultán is megsérült, és elvesztette az eszméletét. A oszmán sereg többször is megpróbálta visszafoglalni az ágyukat, de nem járt sikerrel. A csata végeztével a magyar sereg visszavonult a várba, hogy ki tudja magát pihenni a következő török támadásra. Az azonban nem következett be, a török az éjszaka folyamán kiürítette a környéket, és visszavonult. Mindent hátrahagytak, csak a sebesültjeiket szállították el, mintegy 140 szekérrel. A magához térő szultán a vereségről tudomást szerezve öngyilkosságot kísérelt meg, de ebben megakadályozták, ezután elrendelte a visszavonulást Konstantinápolyba. A várat csak 65 évvel később, 1521-ben tudta elfoglalni a török.

Hunyadi a győzelem után nem vette üldözőbe a törököt, azonban egy új had szervezésébe kezdett, mivel most látta elérkezettnek az időt a török Európából való kiszorítására. Azonban nem érhette meg ezt a hadjáratot, augusztus 11-én a pestisjárvány következtében életét vesztette. A keresztény sereg vezére pedig október 23-án vesztette életét ugyancsak a járványban. Ez a két halál beárnyékolta a további terveket, és a sereg nem indult útnak. Azonban a nándorfehérvári diadal közel 70 évre megállította a török terjeszkedést Európában, tehát jelentős haditettnek számít.

A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. 

A győzelem híre gyorsan tova szállt a keresztény világban, és mindenhol harangszóval ünnepelték a magyarok tettét. 1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Kallixtusz pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért. Így a mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára.
Már 555. éve minden délben szólnak a harangok őseink diadalának emlékére. Büszke vagyok tetteikre, valamint arra, hogy egy ilyen jeles évfordulón születhettem. Remélem egyszer majd ők is büszkék lesznek rám. Ámen!

„Ártatlan vagyok, soha nem öltem, soha nem raboltam, hanem a hazámat szolgáltam”

Ma lezárult a Képíró-per első felvonása. Az első fokon született felmentő ítélet ellen a vád fellebbez. Az izraeli Wiesenthal Központ vezére, a fő "nácivadász" Ephraim Zuroff úgy nyilatkozott, hogy ez egy gyalázatos ítélet az újvidéki mészárlások áldozataira nézve.

"Felháborító és felfoghatatlan az ítélet a bizonyítékok, az eseményekről való ismereteink és Képíró ezekben játszott szerepe fényében. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy megváltoztassuk, és gondoskodjunk arról, hogy Képíró a börtönben fogja befejezni az életét, nem pedig békében és nyugalomban, mint amire a mai ítélet feljogosítaná." - nyilatkozta Zuroff.

Gondolom ez azt takarja, hogy lenácizzák a bírót, az ügyészt, és mindenkit aki valamilyen formában részt vesz/vett a tárgyaláson, evvel ellehetetlenítik ezeket az embereket, egyszer csak megtörnek. Végül is ki adna manapság egy náci szavára? Senki. Manapság az az úr, aki egy szelet fúj Izreallel, a Likuddal,  a Fidesszel, a hitgyülivel és még sorolhatnám.

Arról nem tesz említést a fő vadász, hogy hogyan próbálták meg befolyásolni a tanúkat, és hogy bizonytalan eredetű  bizonyítékokat mutattak fel. Minek is adna? Felettébb valószínű, hogy az ügyet csak azért pörgették fel, hogy legitimitást nyerjenek saját működésükre.

Még mindig jobb nácik!? után nyomozni, mint a saját portájuk táján körülnézni. Ja, hogy a palesztin nép elleni erőszak nem népirtás? Nem az, mivel a kiválasztott nép fiai követik el. Ez a per is csak egy újabb ürügy arra, hogy a zsidók az állítólagos holokauszt mögé bújva szerezzenek érvényt a tetteiknek. Kíváncsian várom a további fejleményeket.

Darwin-díjra érdemes cigányok, avagy mitől fénylik a sötét cigánysor?

Másfél tucat gyöngyösi cigány került kórházba az utolsó júniusi hétvégén. A hátrányos helyzetűek hatalmasra duzzadt, vörös szemekkel jelentek meg a helyi kórházban.

Jóhiszemű ember azt gondolná, hogy még éjszaka is hegesztettek, de az igazság az, hogy a páciensek "valahonnan" szereztek egy UV szoláriumot, ami egész éjszaka üzemelt. Mivel barnulni már nem tudnak, úgy döntöttek, hogy felrakják a falra, mert milyen jól néz ki, ha bulizás közben világít a ruhájuk.

A buli hevében arról elfeledkeztek, hogy az UV sugárzás erősen károsítja a szemet. Mivel órákon át a rögtönzött diszkófényben mulattak, így hajnalban nyolcan, másnap tízen kerültek kórházba súlyos szemgyulladással.

Ez az eddig egyedülálló, de a cigányoktól nem meglepő eset legyen tanulság mindenki számára. A híresen sötét gyöngyösi éjszakában ne menjetek a fény felé...

(Ecsedi Tamás blogja - kuruc.info)

Székely Kata balladája

учиться!учиться!!учиться!!!-Tanulni,tanulni,tanulni!

A tegnapi napon befejeztem középiskolai tanulmányaimat. Aztán most van két használhatatlan szakmám, de legalább van róla papiros ugye. Csak az a bajom, hogy keményfedeles mindkettő. A lényeg, hogy 6 év után végeztem és most várok. Várom, hogy bírálják el a felvételi jelentkezésemet felsőoktatási intézménybe. Mert hiába az eddig összegyűjtött nyolc! bizonyítvány(ált.isk., középiskolai, érettségi, technikusi bizonyítvány, nyelvvizsga-államilag elismert és külföldi,valamint kettő szakképesítés) , tanulni kell. Miért? Friss diplomásként sem lesz munkatapasztalatom. Sajnos a munkáltatók pedig erre hajtanak. Legyél fiatal, ambíciózus, tapasztalt, legalább egy diplomával, de inkább többel, felső fokú nyelvtudással, ne legyen családod, legalábbis kisgyerek ne legyen, aztán sorolhatnánk még. 

Tanulni,tanulni,tanulni!De miből? Persze ott vannak a szülők, a család többi tagja. Segítenek, iskoláztatnak, ám egy idő után egyre több kiadással kell szembesülni. Jöhet a diákmunka(bár abból aztán biztosan nem lehet finanszírozni egy iskola elvégzését), aztán, ha nagyon kell a pénz, egyetem alatt a diákhitel, amit Isten tudja hány évig lehet majd törleszteni.

Azért, ha nagyon szeretnénk, találhatunk pozitívumot is abban, hogy szinte alapvető elvárás a diploma. Mit is? A tanult(abb) társadalom valószínűleg újabb és jobb ötletekkel áll elő minden témában. Bár amíg Magyar Bálintok és Hiller Istvánok töltik be az oktatási miniszter posztot, magunkat kell képezni. Talán megint ráférne az oktatásra egy gróf Klebelsberg Kunó.

Az ország vezetésének nagy része noha, még mindig az előző rendszerből maradt a nyakunkon, lassan de biztosan kiöregszik. A mi generációnk talán addigra végzi el az egyetemet, főiskolát. Tehát tekinthetjük, úgy, hogy a mi feladatunk lesz az ország jövőjéről gondoskodni. Ezzel csak egy probléma van, hogy addig mi mindent művelhetnek a kétharmados honatyák, a még a sírból is visszanyúló másként gondolkodók, valamint az örök ifjú szocik.

A tanulmányok befejeztével pedig csak reménykedhetünk abban, hogy megfelelő állást találunk, vagy egyáltalán találunk munkát. Jelenlegi helyzet szerint 24 évesen végzem el a főiskolát. Akkor mikor is lehet családom? Mert ahhoz, hogy gyereket vállaljon valaki, biztos megélhetést kell biztosítani. 30 éves korom előtt semmiképp nem tudok családot alapítani. Talán erre is kellene gondolni a nagy globalizálódásban. Persze lehetne még boncolgatni a témát nagyon sokáig. Zárásképp pedig csak egy kérdésem volna; hol van a megígért egymillió munkahely?

Egy felvidéki srác.

1914. június 28., vasárnap délelőtt, tíz óra ötven

1914. június 28., vasárnap délelőtt, tíz óra ötven. Gavrilo Prinzip lelövi Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét, Zsófia hercegnőt. A nagy lapok az ünnepi látogatás miatt több tudósítót is küldtek Szarajevóba, délután már rendkívüli kiadások jelennek meg Budapesten. A fotók csak július 2-án érnek Bécsbe és Magyarországra. Általános a megdöbbenés, de a focimeccsek azért nem maradnak el.

- Ferenc József tudta, hogy kritikus a helyzet - mondja Habsburg Ottó -, meg volt róla győződve, hogy a világkonfliktus uralkodói pályája végét jelentené.

A trónörökösnek a Balkánra utazni veszélyes és végzetes volt. De mennie kellett, mert nem rettenhetett vissza.

A merénylők hatan vannak. Először egy kézigránáttal próbálkoznak, sikertelenül. 10.45-kor a trónörökös elhagyja a tanácsházát, s parancsba adja a sofőrnek, hogy a tervezett helyett más útvonalon haladjanak. Gavrilo Prinzip egy kávéház előtt áll, tanácstalan. Egyszer csak váratlanul megáll előtte az autó. A diák lő, kitör a pánik. Az európai világrend omlott össze pár másodperc leforgása alatt.

"Fegyverbe!, Hurrá, háború!", hangzik a harcias felkiáltás Németországból. Ferenc József császár pedig július 30-án aláírja a hadüzenetet. "Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam", mondja, s e szavak a vesztét is jelentik egyben.

A háború "vidám" masírozással kezdődik. Az államok boldog katonáskodásra szólítanak, de gyorsan kiderül, hogy a háborúban a képregényekkel ellentétben agyonlövik az embert.

Gavrilo Prinzip a theresienstadti börtönben tölti napjait, amikor a hadtestek egymásnak esnek. Meg van arról győződve, hogy igazságos ügyet szolgált. Nem tudta, mert nem tudhatta, hogy lövései nyomán 9 millió ember veszti életét. Ahogy a tankönyvekben van: az I. világháborúban.

Gratuláció Feldmájernek és a MAZSIHISZnek

Nyeregszemle bátorító

Jegyzet

"Szlovák tradíciók és szlovák klasszikusok Pozsonyban" ? megáll az eszem...

Csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsú a magyar katolikus hívők által minden év pünkösdkor, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó melletti Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben.

A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben.  Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A csíksomlyói búcsú a János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakos hittérítésével szembeni ellenállásra emlékeztet. A fejedelem ugyanis hadsereggel akarta, erőszakkal Csík- és Gyergyószék katolikus híveit unitárius hitre téríteni 1567-ben. Mindez történelmi lehetetlenség, hiszen az Erdélyi Unitárius Egyház egy évvel később, 1568-ban, a tordai országgyűlés vallásügyi határozata nyomán alakult meg. Az akkori erdélyi fejedelem, János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást, és a tordai vallásügyi határozat elfogadtatásával a korabeli Európában példátlan módon hozzájárult a felekezetközi feszültségek csökkentéséhez. Ő maga 1565-től a reformáció híve, 1569-től az unitarizmus követője, aki felekezeti hovatartozását nem kötötte össze a más vallásúak üldözésével. Nevéhez fűződik a bevett vallások rendszere, amely alapján az országgyűlés a római katolikus egyház mellett rendre bevett egyházaknak ismerte el a reformációból eredő protestáns felekezeteket. A fentiek értelmében elképzelhetetlen, hogy az a nyitott szellemiségű fejedelem, akihez a világhírű vallásszabadság törvénye fűződik, 1567 -ben a még nem létező unitárius egyház részéről erőszakkal lépett volna fel a székelyföldi katolikusok ellen.

Csíksomlyó éneke 

Ki az édes Szűzanyát szívből szereti, 
Szent őrömmel siessen őt köszönteni. 
Üdvőzlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Ki a székely nép földjében kivirágoztál. 

Nyitva áll előttünk a somlyói templom, 
Ahol eltűnik minden bú és fájdalom. 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki Erdély hős földjében kivirágoztál. 

Őrömében sír bennünk a szív és lélek, 
Hogy mi itt köszönthetünk, jó Anyánk, Téged 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Ki a székely nép szívében kivirágoztál. 

Itt örömgyönggyé válik a bánat könnye, 
Lecsendesül a kebel zajló tengere. 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki Csíkcsornlyó kertjében kivirágoztál. 

Átvesszük üzenetedet Csíksomlyói Szűz, 
Katolikus hitünkhöz a szeretet fűz! 
Üdvözlégy, mennyei rózsa, hóliliomszál, 
Aki a magyar lelkekben kivirágoztál.

Szabad véleménynyílvánítás

Szabad Palesztina!

-Antiszemitizmus-

Izraeli háborús bűnök a palesztinok ellen
Antiszemitizmus

Szabad Palesztina: Izrael felelős a Nyugati -parton,
a Gázai övezetben és...
elkövetett, több rendbeli,
emberi jogok megsértésért...(Elég a megszállásból!) 
Pecsét: Gyűlölet beszéd! 

Hang:IZRAELNEK JOGA VAN A LÉTEZÉSHEZ!IZRAELNEK JOGA VAN A LÉTEZÉSHEZ! 
Palesztin gyerek: Palesztinának joga van a létezéshez! 
a Nyugat: Sajnálom öcsi, de ebben a zajban nem hallom mit mondasz!

Rádió: Izrael háborús bűnöket követ el libanoni civilek ellen!
- Nem írhatóm meg, mert különben...(Jelentés az Emberi Jogok állapotáról)
- Nem kap fizetést!!! (ÉN SZERETEM IZRAELT!)

-Amnesty International azt mondja, hogy a Gázai infrastruktúra-elleni légi csapásaink háborús bűntettnek minősülnek 
Ehud Olmer-Ki nem szarja le őket! Teszek rá, hogy ha a palesztin választások demokratikusak voltak vagy mégsem! Izrael mondja meg mi a demokrácia! Folytassák Gáza ágyúzását!!!

Szabad Palesztina! 
Antiszemita
Gondolat rendőrség - Hogy védjük és szolgáljuk Izraelt

Forrás:http://latuff-flores.blogspot.com

Üzenet Simon Peresznek

Adjátok vissza a hegyeimet

91.

Versailles, Nagy Trianon Kastély, 1920. június 4., délután 16 óra 32 perc. Ez a helyszín és dátum minden magyar ember elméjébe beleégett, és amíg az itt aláírt békediktátumot nem törlik el, vissza nem szerezzük az abban elrablott területeinket, benne is kell maradjon.
Nem is írnék semmi mást erről a napról. Aki ismer, az tudja milyen érzések kavarognak bennem. Beszéljenek helyettem íróink, művészeink.

Reményik Sándor - Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,

Acélból,- dísztelent, keményet,

És a dátumot belevésetem

Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,

S jusson eszembe, hogy az életem

Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:

Én megállok e sírkő-dátumon.

Én nem megyek egy lépést se tovább.

Eszembe jutnak Nyugat népei,

A gőg, a hitszegés, a csalfaság!

A társtalanság a komor bélyege

A megalázott, széttépett hazán,

Mohács, Majtény és Világos után:

Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt

Csak gyűlölni és megvetni tudom.

A dalai, a csipkés-finomak,

Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:

Nekem: káromló, rút rikácsolás,

S én visszavetem néki, mint a rongyot!

Remete-nemzet lesz a magyar nép,

Mintha magányos szirten állana,

Vezeklő-oszlop tornyos tetején;

S csak isten lesz véle, s bánata.

Eszembe jut a kettétörött kard,

És lobogóink tépett erdeje,

És némaságunk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt.

És árva testvéreink odakint;

Június 4. 1920:

E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,

Acélból, - dísztelent, keményet,

És a dátumot belevésetem,

Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget

S jusson eszembe, hogy az életem

Egy kockára tettem föl mindenestől!

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó,

és törvényei vannak a szeleknek,

esőnek, hónak, fellegeknek,

és nincsen ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska rágja is le a vetést,

ha vakond túrja is a gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend

s nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak;

az idő lemarja a gyomokat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert erősebb a baltánál a fa,

s a vérző csonkból virradó tavaszra,

új erdő sarjad győzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már,

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

ha egyenlővé teszik is a földdel,

nemzedékek őrváltásain

jönnek majd újra boldog építők,

és kiássák a fundamentumot,

s az erkölcs ősi, hófehér kövére

emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

ki nem hamuval és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szenteltvízzel és búzakenyérrel

és épít régi kőből új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentum Istentől való,

és Istentől való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

És üzenem a volt barátimnak,

kik megtagadják ma a nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor is a barátjok leszek,

és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad...

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak,

hűségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás űz és annak,

kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

Vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fönt a magas ég alatt

Mozdulnak már lassan a csillagok

s a víz szalad, a kő marad,

a kő marad...

Maradnak az igazak és a jók,

a tiszták és a békességesek.

Erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már az égben fönn a rostát,

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint,

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia

s ki mint vetett, azonképpen arat,

mert elfut a víz és a kő marad,

a kő marad...!

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Magyar hitvallás 

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, 

Hiszek egy isteni örök igazságban, 

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem, 

Ezért a keresztet vállaimra veszem, 

Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe, 

Szeretném égetni reszketők lelkébe, 

Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, 

Ezzel porba zúzod minden ellenséged, 

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére, 

Ezt ha belevésed kardod pengéjébe, 

Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, 

Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, 

Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, 

Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, 

Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit, az erő, mert aki hisz, győzött, 

Mert az minden halál és kárhozat fölött 

Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, 

Annak vas a szíve minden vésszel szemben, 

Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető, 

Virágdíszbe borul az eltiport mező, 

Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája, 

Mézes a kenyere, boldogság tanyája, 

Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő, 

Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, 

Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod. 

Minden nemzetek közt az első, az áldott, 

Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, 

Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, 

Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, 

Hiszek egy isteni örök igazságban, 

Hiszek Magyarország feltámadásában!