Civitas Fidelissima

1920 december 14-én Sopron és 8 környező település (Ágfalva, Balf, Harka, Fertőboz, Fertőrákos, Kópháza,    Nagycenk, Sopronbánfalva,) szavazhatott arról, hogy Magyarországhoz, vagy Ausztriához tartozzon-e. 

Az osztrák államtanács 1918. november 17-én bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Layeben aláírt osztrák békeszerződés mintegy 4500 négyzetkilométernyi, 350 ezer lakosú terület Ausztriának történő átadását rendelte el három várossal - Ruszttal, Kismartonnal és Sopronnal - együtt népszavazás nélkül. Ezt a döntést a trianoni békediktátum (1920. június 4.) megerősítette, de a magyar kormány az úgynevezett „B” zóna átadását - amely Sopron és környékéhez tartozott - megtagadta. A népszavazás gondolata több más körülmény mellett azért merült fel, mert Ausztriát a francia külügyminisztérium a túlzott Anschluss-agitáció miatt büntetni akarta.

Lajtabánság

Amikor az átadás 1921. augusztus 28-án megkezdődött, a különítményes Prónay Pálon kívül a kormány kérésére Kismartonba vonult Ostenburg Moravek Gyula egy csendőrzászlóaljjal, továbbá Friedrich István, volt miniszterelnök és Héjjas Iván embereivel. Helybeli lakosok, különítményesek, bosnyákok, német és osztrák katonatisztek az ország egész területéről, de főleg a Duna-Tisza közéből érkeztek, hogy megakadályozzák Sopron elvesztését. Összesen mintegy 2700 önkéntes gyűlt össze. Ez volt a Rongyos gárda. A gárda 1919. április 18-án alakult meg, az első világháborút megjárt tisztekből, napszámosokból és legfőképp a Székely Hadosztály egy részéből.

A harcok rövidesen kiterjedtek az átadásra ítélt terület egészére, sőt az osztrák Kirchschlag mellett is volt összecsapás. Az ellenállásban részt vett az Etelközi Szövetség Feltámadás fedőnevű szervezete is Gömbös Gyula vezetésével. A szeptember 8-ai második "ágfalvi csatában" a felkelők visszavetették az osztrák csendőröket. A négy óránál is hosszabb ütközetnek három magyar (Machatschek Gyula, Szechányi Elemér, Baracsi László) és két osztrák áldozata volt.

A Nagykövetek Tanácsa október 4-éig adott haladékot az átadásra. Október 4-én azonban Felsőőrön kikiáltották az úgynevezett Lajtabánságot, élén Prónay Pállal. Prónay október végén, Horthy többszöri ösztökélésére hagyta el a térséget.

Della Torretta olasz külügyminiszter közvetítésével 1921. október 11-e és 13-a között tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István magyar kormányfő és Johannes Schober osztrák kancellár. A velencei Municipio palotában aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben.

Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra. A 8 település közül csak Nagycenk Fertőboz és Kópháza szavazott Magyarország mellet, ám végül Sopron magyar párti többsége viszonyult döntőnek.

Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront.

A soproni népszavazás volt a trianoni békediktátum egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. (Leszámítva a Bécsi döntéseket)

További népszavazások a soproni siker után

/A trianoni szerződés alapján Ausztriának ítélt területeken az átcsatolást követően tíz faluban tiltakozások kezdődtek. Ennek eredményeként ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, melyeknek az lett a következménye, hogy 1923. január 10. és március 9. között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz. A szóban forgó községek: a Szombathelytől nyugatra illetve délnyugatra fekvő Narda (akkor Kisnarda és Nagynarda), Felsőcsatár (akkor Alsócsatár és Felsőcsatár), Vaskeresztes (akkor Németkeresztes és Magyarkeresztes), Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, valamint a Kőszegtől északkeletre fekvő Ólmod. A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet

A fentieken kívül még egy falu került vissza Magyarországhoz a trianon utáni nyugati határok mentén. A szintén Vas megyei, Őriszentpétertől délnyugatra fekvő Szomoróc község lakosai a szomszédos Kerca lakosainak és az ott állomásozó határőröknek segítségével 1920. augusztus 1-jén fegyveres harcban szorították ki falujukból a megszállókat. Bár a sikert hamarosan ellentámadás követte és a falu újra szerb-horvát-szlovén megszállás alá került, hosszú tárgyalások után 1922. február 8-án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott. (Ma a két falu Kercaszomor néven egy községet alkot.)~wikipedia/