A tegnapi napon befejeztem középiskolai tanulmányaimat. Aztán most van két használhatatlan szakmám, de legalább van róla papiros ugye. Csak az a bajom, hogy keményfedeles mindkettő. A lényeg, hogy 6 év után végeztem és most várok. Várom, hogy bírálják el a felvételi jelentkezésemet felsőoktatási intézménybe. Mert hiába az eddig összegyűjtött nyolc! bizonyítvány(ált.isk., középiskolai, érettségi, technikusi bizonyítvány, nyelvvizsga-államilag elismert és külföldi,valamint kettő szakképesítés) , tanulni kell. Miért? Friss diplomásként sem lesz munkatapasztalatom. Sajnos a munkáltatók pedig erre hajtanak. Legyél fiatal, ambíciózus, tapasztalt, legalább egy diplomával, de inkább többel, felső fokú nyelvtudással, ne legyen családod, legalábbis kisgyerek ne legyen, aztán sorolhatnánk még.
Tanulni,tanulni,tanulni!De miből? Persze ott vannak a szülők, a család többi tagja. Segítenek, iskoláztatnak, ám egy idő után egyre több kiadással kell szembesülni. Jöhet a diákmunka(bár abból aztán biztosan nem lehet finanszírozni egy iskola elvégzését), aztán, ha nagyon kell a pénz, egyetem alatt a diákhitel, amit Isten tudja hány évig lehet majd törleszteni.
Azért, ha nagyon szeretnénk, találhatunk pozitívumot is abban, hogy szinte alapvető elvárás a diploma. Mit is? A tanult(abb) társadalom valószínűleg újabb és jobb ötletekkel áll elő minden témában. Bár amíg Magyar Bálintok és Hiller Istvánok töltik be az oktatási miniszter posztot, magunkat kell képezni. Talán megint ráférne az oktatásra egy gróf Klebelsberg Kunó.
Az ország vezetésének nagy része noha, még mindig az előző rendszerből maradt a nyakunkon, lassan de biztosan kiöregszik. A mi generációnk talán addigra végzi el az egyetemet, főiskolát. Tehát tekinthetjük, úgy, hogy a mi feladatunk lesz az ország jövőjéről gondoskodni. Ezzel csak egy probléma van, hogy addig mi mindent művelhetnek a kétharmados honatyák, a még a sírból is visszanyúló másként gondolkodók, valamint az örök ifjú szocik.
A tanulmányok befejeztével pedig csak reménykedhetünk abban, hogy megfelelő állást találunk, vagy egyáltalán találunk munkát. Jelenlegi helyzet szerint 24 évesen végzem el a főiskolát. Akkor mikor is lehet családom? Mert ahhoz, hogy gyereket vállaljon valaki, biztos megélhetést kell biztosítani. 30 éves korom előtt semmiképp nem tudok családot alapítani. Talán erre is kellene gondolni a nagy globalizálódásban. Persze lehetne még boncolgatni a témát nagyon sokáig. Zárásképp pedig csak egy kérdésem volna; hol van a megígért egymillió munkahely?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése