Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú

1945. március 28-án megkezdődött Győr szovjetek általi ostroma. Országunk nagy része ekkorra már sajnos a vörös horda kezébe került. Ismerjük a történeteket, hogy mit műveltek az általuk "felszabadított" területeken: fosztogattak, erőszakoltak, gyilkoltak. Nem válogattak, hogy még csak gyermek, vagy már vén öregasszony az illető. Alkohol-gőzös fejükkel, és komisszárokkal a hátuk mögött mindent megtettek, amit a "párt érdeke" kívánt. (Hazánkban ma is van egy állatfaj, ami hasonlóan viselkedik a kommunista csürhéhez, egyszer majd talán ezektől is meg tudunk szabadulni... )

Apor Vilmos, az akkori  győri püspök már többször is kitűnt avval, hogy a keresztény eszményért akár még a saját életét is kockáztatná. Az első világháborúban mint tábori lelkész szolgált. 1918-ban 26 évesen, gyulai plébánosként nagy tekintélyre tett szert, mikor a román katonák túszszedő akciója után az elfogott gyulai polgárok ügyében, – többedmagával – kieszközölte a túszok szabadonbocsátását.
Az elkövetkező 23 évet itt töltötte plébánosként.


1941-ben püspökké avatták, és a győri egyházmegye vezetését bízták rá. Új beosztásával azonban kilépett a politikai élet színpadára is. Menekülteket és politikai üldözötteket rejtegetett, és segített a szökésükben. A német megszállás alatt tovább folytatta a tevékenységét. Miután a román árulást követően a szovjetek betörtek az országba, felkészült a legrosszabbra. Élelmet és ruházatot raktározott, hogy a rászorulóknak segítséget tudjon adni.


Amikor az orosz elérte Győrt, mindenki tudta, hogy mire kell számítani. Nőket, gyermeklányokat bújtatott, nehogy a tomboló katonák karmai közé kerüljenek. Március 30-án azonban egy részeg szovjet tiszt többször is megsebesítette. 3 nap szenvedés után, 1945. április 2-án elhunyt.


A szovjetek miatt csak titokban lehetett eltemetni, mert már ekkor is rettegtek, hogy milyen visszhangja lesz annak, hogy megöltek egy mély tiszteletnek örvendő, magas rangú papot. 1948 novemberében már minden meg volt szervezve a méltó temetésre, amikor a kommunista hatalom ismét megtiltotta a szertartást, mivel mint mondták ,,Apor Vilmos tervezett temetése sértené az ország külpolitikai érdekeit". Az ÁVO a temetés napján Győrt hermetikusan lezárta, még az utcát is fölszedette, úgy félt a mártír püspök emlékétől.
1986-ban már megingott a kommunista rendszer, és nagy nyomás hatására május 23-án a győri székesegyházban helyezték végső nyughelyére. 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Sírja megtekinthető a győri székesegyházban.


Életpéldája és közbenjárása segítsen minket abban, hogy ne kelljen még egyszer átélnünk ugyanezt. Ne kelljen még egyszer arról hallanunk, hogy védtelen nőket ölnek meg és rabolnak ki a vandálok. De sajnos napról napra ezt halljuk. Pedig nincs háború. Elvileg béke van...