Az 1947-es párizsi békeszerződés által létrehozott helyzet. A három trianoni utódállamból — békés vagy fegyveres úton — kettő darabjaira hullott. Volt területeinkkel kapcsolatban számtalan legenda terjed arról, hogy visszaszerezhettük volna a Délvidéket, Kárpátalját vagy a Felvidéket. Az Antall-, a Horn-, vagy az Orbán-kormány — valamelyike, akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével tehetett volna az elszakított területek visszaszerzéséért— a ’90-es években ugyanis még volt magyar hadsereg.
Horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket. A Horn-kormány ’94-98 közötti időszaka pedig egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen a történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Óriási jelentőségű lett volna a két ország szövetsége, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Az akkori kormány Horvátországot Kalasnyikov és lőszerszállítmányokkal támogatta ugyan, de szövetséget nem kötött a déli szomszéddal. Felmerült ugyan, hogy Magyarország is beavatkozik a harcokba, ha Szerbia nagyon meggyengül, de ennél tovább nem haladt ez az ügy.
A Felvidék kérdésében elszalasztotta a lehetőséget a magyar állam 1992-93 fordulóján, akkor ugyanis szlovák hadsereg sem létezett, magyar viszont még igen, így könnyen szert tehettünk volna a területre.
Leonyid Kucsma ukrán elnök Kárpátaljáról ezt mondta:” ha kell Kárpátalja, hát vigyétek.” Ezt sem használta ki egyetlen magyar kormány sem, ma pedig a Vereckei emlékmű megalázásáról hallhatunk, olvashatunk.
(Raffay Ernő az Antall-kormány honvédelmi államtitkárával készült interjú nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése