Bobby Sands emlékére

Bobby Sands (1954 Március 9. – 1981 Május 5.)

Az Ír Köztársasági Hadsereg nevében brit katonák tucatjait küldték el Belfastból és környékéről, no nem a nyugodt Angliába, hanem a másvilágra. Bizony, ezek az IRA-s gyerekek ilyenek voltak, a Molotov-koktélt pipagyújtásra használták, fegyverük pedig a mesterlövész puska, a TNT, a dinamit volt.

Nos, Bobby Sands is ilyen gyerek volt, nem tetszett neki, hogy az angolok lábbal tiporják népének jogait, önbecsülését, s még a földjét is bitorolják, így, mint az mára már kiderült, beállt az IRA-ba és parancsnok is lett belőle. A történet számunkra érdekes fordulata akkor kezdődik, amikor Bobbyt és több társát letartóztatja a brit szolgálat és börtönbe veti. És ha ez még nem lenne elég, jól összeverik őket, kínozzák, majd a brit Vaslady, Margaret Thatcher megvonja a politikai fogoly státuszt a börtönben raboskodó Sandséktől. No, erre az ír férfiak sem restek, éhségsztrájkba kezdenek, ami azonban 1980-ban eredménytelenül zárul. A Sinn Féin pedig legendát sző Sands köré, szórólapokon ismertetik az ír lakossággal, hogy a derék hazafi kiállása sem lágyította meg az amúgy rendkívül boszorkányos külsővel és belsővel megáldott Vaslady szívét.
Bobby Sands aztán 1981-ben újrakezdte éhségsztrájkját, elhatározva, hogy a végsőkig, azaz jogainak elismeréséig ki fog tartani. Az esetet a világ közvéleménye is felkapta, de erről majd később. A Vaslady nem tágított, Bobby Sands is hajlíthatatlan maradt, s eközben, március 5-én, elhunyt egy észak-ír parlamenti képviselő.

No, a Sinn Féin mit lépett?
Bobby Sandset indította a megüresedett helyre. A börtönben éhségsztrájkoló hazafit.
Az észak-ír katolikus közösség egy emberként szavazott Sandsre, le is győzték a brit jelöltet 1450 szavazattal, ami ott és akkor még fölényes győzelemnek is elment.

Innen kezdve már a brit parlament egyik tagja sztrájkolt a börtönben, de ez sem hatotta meg különösebben Thatcher-t, így aztán Bobby Sands 1981. május 5-én elhunyt. Temetésén százezrek vettek részt, és a világ közvéleménye döbbenten állt a történések előtt. Politikai elemzők szerint ekkor hullott le a britek által addig jól felépített álca arról, hogy mit művel eme magát európainak nevező királyság a polgáraival. Az indiai parlament egyperces felállással adózott a fiatalember emlékének. New York-ban félárbocra engedték az amerikai lobogót (a sok-sok millió ír származású amerikai voksai miatt, persze, de mégis..). A francia kormány felajánlotta az ír kormánynak, hogy Párizs nem képviselteti magát Károly és Diana közelgő esküvőjén, Francois Mitterrand elnök pedig részt vesz Bobby Sands temetésén. (Dublin, azaz az ír főváros egyébként elhárította a gesztust). Szerte a világon közterületeket, utcákat, tereket neveztek el a tegnap még ismeretlen belfasti aktivistáról, s jóllehet, a brit kormány nemrégiben konkrétan is kifogásolta, Teheránban ma is a Bobby Sands utcán sétál végig, aki a brit nagykövetségre igyekszik.

Az eset után az IRA bosszút esküdött, és 1984-ben robbantásos merénylettel próbáltak végezni Thatcherrel, a siker csak egy hajszálon múlt (bejutottak a hotelbe, ahol a Vasasszony épp megszállt..). Az arrogáns brit kormány a sajtó oldalain gúnyolódott az IRA-val, sikertelenségük felett örvendezve. Egész addig, amíg meg nem jelent egy apróhirdetés a The Times hasábjain: „Ma nem volt szerencsénk, de ne feledje, nekünk csak egyszer kell, hogy szerencsénk legyen. Önnek mindig.” Igen, az IRA adta fel a hirdetést, és Londonban mindenkinek az arcára fagyott a vigyor…

                                                                                                                    Forrás:www.rozsaszinpittbull.hu