A történetet kezdjük Ádámtól és Évától: történt még 2008 elején, hogy Fekete Pákót meghívtuk a Bombagyár blog heti rádióműsorába, politikai hírekről beszélgetni. Sajátos műsorterv, az biztos, de hát akkor még hittünk benne, hogy pusztán az előítélet beszél a Kuruc.infóból, amikor "ostoba, büdös niggernek" titulálja Lapite Babarinde Oludayo nigériai bennszülöttet, aki valamiért kis hazánkba tévedt csokif*szt osztogatni. A műsor kicsit elfajult, amikor Pákó őszinte véleményt mondott a hazai kisebbségekről, különösen a tőle csak fél árnyalattal világosabb fajtáról, de egy bizonyos vallási csoportról is lesújtó szavakkal emlékezett meg, végül pedig semmi kifogása nem volt Heil Hitler és Éljen Szálasi kiáltásokkal alátámasztani a tőle kevéssé várt nyilatkozatot. Erről videófelvétel is készült, amiből ki tudja, miért, vírusvideó lett, és a mai napig is megtalálható néhány videómegosztón.
A műsor után néhány nappal derült ki, hogy Fekete Pákó tényleg nem hülye, ugyanis gyorsan felismerte az összefüggést újonnan közzétett véleménye és aközött, hogy hirtelen kitiltották az összes kereskedelmi televízióból. Elszaladt hát a VI. kerületi rendőrkapitányságra, és feljelentést tett ellenünk, hogy mi úgymond erőszakkal kényszerítettük, hogy részt vegyen a műsorban, és azt mondja, amit. Szürreális mesedélutánjában felbukkantak az Oktogonon kószáló szkinhedhordák, melyektől rettegett, egy Hitler-portrékkal és náci zászlókkal felékesített helyiség, amelytől szintén rettegett, egy hangszóró, amelyből utasítások dörögtek felé, hogy olvassa fel a kezében tartott papírlapot, és természetesen ettől is rettegett, majd sátáni vigyorral figyelő neonácik, akik a vécében akartak vele végezni, és ettől még jobban rettegett. Nem, ez nem a cikkíró költői túlzása, hanem valós állítások Fekete Pákó vallomásából. A sötét (bőrű) "áldozat" feljelentése negyvennyolc órán belül a kukában landolt, miután a rendőrök megtekintették a stúdióban készült videófelvételt, majd hamis vád bűntette miatt hivatalból feljelentést tettek. Meg is nyert volna Pákó néhány év tartózkodási engedélyt a Markó utcában, ha az ügyészség nem húzza ki a bajból egy felettébb értelmezhetetlen módszerrel. Feltették neki ugyanis a kérdést, hogy ha életveszélyben érezte magát és rettegett, vajon miért vigyorgott, mint a vadalma, és társalgott lazán keresztbe tett lábbal, kedélyesen állítólagos szkinhed fogvatartóival? Pákó erre azt felelte, hogy azért, mert ő egy vidám ember, aki mindig mosolyog, és ezt az ügyészség el is fogadta mentő körülménynek, s az eljárást megszüntették. A megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezést pedig eltüntették, legalábbis e sorok írója mindmáig nem kapott rá választ, de mindkét dolog (színesbőrűek kimentése a bűncselekmények következményei alól, illetve kellemetlen beadványok lenyelése) teljesen megszokott volt a Gyurcsány-kormány idejében, más ügyekben is.
Igen ám, de közben egy polgári per is a nyakába repült szegény Pákónak, mégpedig "jóhírnévhez való személyhez fűződő jog megsértése" címén, tekintve, hogy telekürtölte a médiát a Bombagyár szerkesztőit illető hamis tényállításokkal. El is vesztette, mint a pinty, a Fővárosi Bíróság 500 ezer forintot kártérítés megfizetésére ítélte, plusz a jogsértés napjától számított kamatok, ami összesen 639 ezer forint. Az ítélet néhány hete emelkedett jogerőre, amikor a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is jóváhagyta és írásba foglalta. Pákónak tehát legalább egymilliója bánta a nácikalandot, hiszen saját ügyvédjét és az bírósági illetékeket is neki kellett állnia. És itt kezdődik a mostani történet.
Pákónak ugyanis nem akaródzott fizetni. (Lássuk be, ki mondana le szívesen ennyi pénzről?) Először részletfizetést pedzegetett, ám ezt nem fogadtam el. A határidő lejártának napján felkerestem őt lakásán, hátha meg tudunk egyezni. De Pákó nem volt otthon, csak drága Ágicája, aki flegma hangon közölte, hogy nem fognak fizetni, meg úgysincs még határidő, és a többi. Kénytelen voltam figyelmeztetni, hogy ez volt az utolsó eset, hogy szépen kértem, mert akik ezután jönnek, azokra nem fogja tudni csak úgy rácsapni az ajtót. Később, május 23-án, azaz most hétfőn ügyvédje irodájában találkoztam utoljára Pákóval, aki azzal az ígérettel hívott oda, hogy fizetni fog, ám pénzt nem hozott, csak egy sajátos "ajánlatot", hogy hajlandó visszavonni a magánlaksértés miatt tett feljelentését, ha én lemondok arról az ötszázezer forintról (lásd még: Btk. 323. §, zsarolás). Mivel erre nem voltam hajlandó, és közöltem vele, hogy ha huszonnégy órán belül nem fizet, mennek az ajtórugdosós fiúk. (Akik természetesen nem az ukrán maffia verőlegényei, hanem a bírósági végrehajtóé, akik teljesen törvényesen törik fel a lakást, ha a az eljárás alá vont személy balgán ráfordítja a kulcsot.) A huszonnégy óra eltelt, felhívtam az ügyvédet, de sajnos csak annyit tudott mondani, hogy Fekete Pákó se pénzt nem hozott, se nem jelentkezett.
Szerda este éppen Jenny kutyával indultam sétálni, amikor a ház kapuján jelentős mennyiségű rendőr ömlött be, és a lépcsőház közepén közölték, hogy elő fognak állítani, mert önbíráskodás alapos gyanúja forog fenn. Egyébként nagyon rendesek voltak, nem csapkodtak a falhoz, mint a gyurcsányi korban szokás volt, csak felvittük szegény kutyát, aki nem értette, mi lesz most ügyes-bajos dolgaival, fent megállapítottuk, hogy nincs nálam szúró-, vágó- vagy lövőeszköz, és elautóztunk az V. kerületi kapitányságra. Útközben megtudtam, hogy Fekete Pákó feljelentett engem. Már megint.
A kapitányságon aztán azzal fogadtak, hogy már el is van döntve, hogy 72 órára őrizetbe vesznek, és indítványozzák az előzetes letartóztatást is, mert olyan súlyos az ügy. Kérdeztem, nem akarják-e esetleg meghallgatni az én vallomásomat is, mert lehet, hogy nem is követtem el semmit. Mondták, hogy dehogynem, de magasabb szintről jött az utasítás, így nem tehetnek semmit.
Fekete Pákó ugyanis aznap besétált a rendőrségre, és közölte, hogy én 13:15 körül a Stollár Béla utcában rommá vertem a pénzemet követelve. Egészen pontosan így: miközben ő az autójából szállt ki, bal kézzel megütöttem, majd a kiszálló mozdulatot végző sértettet arcon térdeltem. Ezután - már megint ezek a szürreális elemek - vállát fogva a föld felé húztam, miközben jobb lábam emeltem, de ő bemenekült az ügyvédje irodájába, én pedig gyorsan ismeretlen helyre távoztam. A támadás során a sértett "orvosi ellátást igénylő sérülést szenvedett, melynek gyógytartama nem ismert".
- Ez utóbbi félmondat ugye azt jelenti, hogy a "sértett" még látleletet sem tud felmutatni, hogy tényleg megsérült?
- Hát, azt.
Vallomásomban elmeséltem a perünk és az ő tartozásának történetét, külön kitérve nemcsak arra, hogy hamis vád miatt csaknem lecsukták őt, amikor legutóbb feljelentett, hanem azt is elmeséltem, amikor Hajdu Péterre hívott rendőröket az ATV stúdiójába, ott is azt állítva, hogy bezárták és erőszakkal akarták őt egy műsorban való részvételre kényszeríteni. Aki látta ezt a felvételt, emlékezhet, milyen abszurd jelenetek zajlottak a stúdió parkolójában, aki nem, az nézze meg most.
Azt is elmondtam, hogy a jelzett időpontban munkamegbeszélésen vettem részt egy ismerősömmel, aki igazolhatja ezt. Utaltam arra is, hogy elég valószínűtlen, hogy valaki a Stollár Béla utcában próbáljon agyonverni valakit, ötven méterre a Fővárosi Bíróságtól, ahol rendőröktől állandóan hemzseg az utca. S továbbá értelme sem lenne, hogy Pákóból veréssel próbáljak pénzt kicsikarni, mivel legálisan megtehetem ezt a bírósági végrehajtó útján.
Fekete Pákó vallomását ezzel szemben semmi sem támasztotta alá, még azt sem tudta valószínűsíteni, hogy tényleg megverte valaki, nekem viszont alibim van az általa megjelölt időre, s a sértett ráadásul korábban már többször vádolt másokat hamisan. Egy ilyen alak tehát bemegy a rendőrségre, egyetlen látlelet, tanú, illetve látható külsérelmi nyom nélkül közli, hogy őt megtámadták, és a rendőrség azonnal ugrik letartóztatni, akit tettesként megnevez. S nemcsak ugrik, mert az még rendben van, hogy egy bűncselekmény gyanúsítottját előállítják és kihallgatják, de mérlegelés nélkül előzetesbe is akarják dugni? Igen, a helyzet ez. A rendőrök megpróbálták telefonon lebeszélni főnöküket erről a marhaságról, de az hajthatatlan volt, és szóban a következő indokolást adta: "jelenleg nem tudjuk ellenőrizni a gyanúsított védekezését, ezért őrizetbe kell venni". Ártatlanság vélelme? Ugyan! A gyanúsított bizonyítsa be, hogy nem bűnös, különben irány a Gyorskocsi utca!
Az őrizetbe vételt elrendelő írásos határozaton már az volt az indokolás, hogy szabadlábon hagyásom esetén fennáll a veszély, hogy megpróbálom befolyásolni vagy megfélemlíteni a tanúkat. Kérdeztem, miféle tanúkat, milyen tanúk vannak?
- Hát Fekete Pákó.
- Ő az egyetlen tanú? A sértett?
- Igen, ő.
Még a bírósági takarítónő is tudja, hogy minden tanúkihallgatás úgy kezdődik, hogy a tanút megkérdezik: perben, haragban áll-e a vádlottal, gyanúsítottal? A neve előtt dr. szócskát viselő rendőrtiszt, aki fogvatartásomat saját szakállára elrendelte, úgy látszik, nem tanulta ezt az egyetemen. Mint ahogyan az ártatlanság vélelmének elvét sem.
Így történt, hogy szerda éjszaka bekerültem a Gyorskocsi utcai műintézménybe, Fekete Pákó pedig soha vissza nem térő lehetőséget kapott, hogy telekürtölje a sajtót azzal, hogy milyen brutálisan összevertem. Igaz, hogy egyetlen fénykép sem jelent meg az állítólag rommá térdelt arcáról, és napok óta egyetlen újságíró sem tudja elérni sem őt, sem Ágicáját. Látlelet vagy bármi, ami bizonyítaná a támadás megtörténtét, továbbra sincs.
Lássuk be: senki sem szeret félmillió forintot kifizetni saját hülyesége miatt. Még akkor sem, ha milliós jövedelméhez csupán annyit kell makognia a színpadon, hogy adideadidit. A kellemetlen tartozástól nyilván úgy a legegyszerűbb megszabadulni, ha börtönbe csukatjuk azt, akinek tartozunk. Igaz, ez nem akadálya a tartozás behajtásának, de ez nem biztos, hogy eszébe jutott Pákó barátunknak. Azt pedig már csak spekulatív éllel vetem fel, hogy vajon mi olcsóbb: kifizetni egy ekkora adósságot, vagy felével-negyedével megkenni egy rendőrt, hogy hozzon egy törvényellenes döntést? Nem mintha bizonyítani tudnék egy ilyen állítást, de tény, hogy az, aki őrizetbe vételemet elrendelte, megvalósította a Btk. 228. § szerinti jogellenes fogvatartás bűncselekményét:
228. § (1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hogy Fekete Pákó feljelentése megvalósítja a Btk. 233. §-ába ütköző hamis vád bűntettét, nyilván kevesen vitathatják, és remélem, az ügyészség sem fogja. Ezúttal nehéz lesz azt felhoznia mentségére, hogy mindig mosolyogni szokott. Tény azonban, hogy hazudozni is igen gyakran szokott.
Forrás: bombahir.hu - TOMCAT
Pákónak ugyanis nem akaródzott fizetni. (Lássuk be, ki mondana le szívesen ennyi pénzről?) Először részletfizetést pedzegetett, ám ezt nem fogadtam el. A határidő lejártának napján felkerestem őt lakásán, hátha meg tudunk egyezni. De Pákó nem volt otthon, csak drága Ágicája, aki flegma hangon közölte, hogy nem fognak fizetni, meg úgysincs még határidő, és a többi. Kénytelen voltam figyelmeztetni, hogy ez volt az utolsó eset, hogy szépen kértem, mert akik ezután jönnek, azokra nem fogja tudni csak úgy rácsapni az ajtót. Később, május 23-án, azaz most hétfőn ügyvédje irodájában találkoztam utoljára Pákóval, aki azzal az ígérettel hívott oda, hogy fizetni fog, ám pénzt nem hozott, csak egy sajátos "ajánlatot", hogy hajlandó visszavonni a magánlaksértés miatt tett feljelentését, ha én lemondok arról az ötszázezer forintról (lásd még: Btk. 323. §, zsarolás). Mivel erre nem voltam hajlandó, és közöltem vele, hogy ha huszonnégy órán belül nem fizet, mennek az ajtórugdosós fiúk. (Akik természetesen nem az ukrán maffia verőlegényei, hanem a bírósági végrehajtóé, akik teljesen törvényesen törik fel a lakást, ha a az eljárás alá vont személy balgán ráfordítja a kulcsot.) A huszonnégy óra eltelt, felhívtam az ügyvédet, de sajnos csak annyit tudott mondani, hogy Fekete Pákó se pénzt nem hozott, se nem jelentkezett.
Szerda este éppen Jenny kutyával indultam sétálni, amikor a ház kapuján jelentős mennyiségű rendőr ömlött be, és a lépcsőház közepén közölték, hogy elő fognak állítani, mert önbíráskodás alapos gyanúja forog fenn. Egyébként nagyon rendesek voltak, nem csapkodtak a falhoz, mint a gyurcsányi korban szokás volt, csak felvittük szegény kutyát, aki nem értette, mi lesz most ügyes-bajos dolgaival, fent megállapítottuk, hogy nincs nálam szúró-, vágó- vagy lövőeszköz, és elautóztunk az V. kerületi kapitányságra. Útközben megtudtam, hogy Fekete Pákó feljelentett engem. Már megint.
A kapitányságon aztán azzal fogadtak, hogy már el is van döntve, hogy 72 órára őrizetbe vesznek, és indítványozzák az előzetes letartóztatást is, mert olyan súlyos az ügy. Kérdeztem, nem akarják-e esetleg meghallgatni az én vallomásomat is, mert lehet, hogy nem is követtem el semmit. Mondták, hogy dehogynem, de magasabb szintről jött az utasítás, így nem tehetnek semmit.
Fekete Pákó ugyanis aznap besétált a rendőrségre, és közölte, hogy én 13:15 körül a Stollár Béla utcában rommá vertem a pénzemet követelve. Egészen pontosan így: miközben ő az autójából szállt ki, bal kézzel megütöttem, majd a kiszálló mozdulatot végző sértettet arcon térdeltem. Ezután - már megint ezek a szürreális elemek - vállát fogva a föld felé húztam, miközben jobb lábam emeltem, de ő bemenekült az ügyvédje irodájába, én pedig gyorsan ismeretlen helyre távoztam. A támadás során a sértett "orvosi ellátást igénylő sérülést szenvedett, melynek gyógytartama nem ismert".
- Ez utóbbi félmondat ugye azt jelenti, hogy a "sértett" még látleletet sem tud felmutatni, hogy tényleg megsérült?
- Hát, azt.
Vallomásomban elmeséltem a perünk és az ő tartozásának történetét, külön kitérve nemcsak arra, hogy hamis vád miatt csaknem lecsukták őt, amikor legutóbb feljelentett, hanem azt is elmeséltem, amikor Hajdu Péterre hívott rendőröket az ATV stúdiójába, ott is azt állítva, hogy bezárták és erőszakkal akarták őt egy műsorban való részvételre kényszeríteni. Aki látta ezt a felvételt, emlékezhet, milyen abszurd jelenetek zajlottak a stúdió parkolójában, aki nem, az nézze meg most.
Azt is elmondtam, hogy a jelzett időpontban munkamegbeszélésen vettem részt egy ismerősömmel, aki igazolhatja ezt. Utaltam arra is, hogy elég valószínűtlen, hogy valaki a Stollár Béla utcában próbáljon agyonverni valakit, ötven méterre a Fővárosi Bíróságtól, ahol rendőröktől állandóan hemzseg az utca. S továbbá értelme sem lenne, hogy Pákóból veréssel próbáljak pénzt kicsikarni, mivel legálisan megtehetem ezt a bírósági végrehajtó útján.
Fekete Pákó vallomását ezzel szemben semmi sem támasztotta alá, még azt sem tudta valószínűsíteni, hogy tényleg megverte valaki, nekem viszont alibim van az általa megjelölt időre, s a sértett ráadásul korábban már többször vádolt másokat hamisan. Egy ilyen alak tehát bemegy a rendőrségre, egyetlen látlelet, tanú, illetve látható külsérelmi nyom nélkül közli, hogy őt megtámadták, és a rendőrség azonnal ugrik letartóztatni, akit tettesként megnevez. S nemcsak ugrik, mert az még rendben van, hogy egy bűncselekmény gyanúsítottját előállítják és kihallgatják, de mérlegelés nélkül előzetesbe is akarják dugni? Igen, a helyzet ez. A rendőrök megpróbálták telefonon lebeszélni főnöküket erről a marhaságról, de az hajthatatlan volt, és szóban a következő indokolást adta: "jelenleg nem tudjuk ellenőrizni a gyanúsított védekezését, ezért őrizetbe kell venni". Ártatlanság vélelme? Ugyan! A gyanúsított bizonyítsa be, hogy nem bűnös, különben irány a Gyorskocsi utca!
Az őrizetbe vételt elrendelő írásos határozaton már az volt az indokolás, hogy szabadlábon hagyásom esetén fennáll a veszély, hogy megpróbálom befolyásolni vagy megfélemlíteni a tanúkat. Kérdeztem, miféle tanúkat, milyen tanúk vannak?
- Hát Fekete Pákó.
- Ő az egyetlen tanú? A sértett?
- Igen, ő.
Még a bírósági takarítónő is tudja, hogy minden tanúkihallgatás úgy kezdődik, hogy a tanút megkérdezik: perben, haragban áll-e a vádlottal, gyanúsítottal? A neve előtt dr. szócskát viselő rendőrtiszt, aki fogvatartásomat saját szakállára elrendelte, úgy látszik, nem tanulta ezt az egyetemen. Mint ahogyan az ártatlanság vélelmének elvét sem.
Így történt, hogy szerda éjszaka bekerültem a Gyorskocsi utcai műintézménybe, Fekete Pákó pedig soha vissza nem térő lehetőséget kapott, hogy telekürtölje a sajtót azzal, hogy milyen brutálisan összevertem. Igaz, hogy egyetlen fénykép sem jelent meg az állítólag rommá térdelt arcáról, és napok óta egyetlen újságíró sem tudja elérni sem őt, sem Ágicáját. Látlelet vagy bármi, ami bizonyítaná a támadás megtörténtét, továbbra sincs.
Lássuk be: senki sem szeret félmillió forintot kifizetni saját hülyesége miatt. Még akkor sem, ha milliós jövedelméhez csupán annyit kell makognia a színpadon, hogy adideadidit. A kellemetlen tartozástól nyilván úgy a legegyszerűbb megszabadulni, ha börtönbe csukatjuk azt, akinek tartozunk. Igaz, ez nem akadálya a tartozás behajtásának, de ez nem biztos, hogy eszébe jutott Pákó barátunknak. Azt pedig már csak spekulatív éllel vetem fel, hogy vajon mi olcsóbb: kifizetni egy ekkora adósságot, vagy felével-negyedével megkenni egy rendőrt, hogy hozzon egy törvényellenes döntést? Nem mintha bizonyítani tudnék egy ilyen állítást, de tény, hogy az, aki őrizetbe vételemet elrendelte, megvalósította a Btk. 228. § szerinti jogellenes fogvatartás bűncselekményét:
228. § (1) Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hogy Fekete Pákó feljelentése megvalósítja a Btk. 233. §-ába ütköző hamis vád bűntettét, nyilván kevesen vitathatják, és remélem, az ügyészség sem fogja. Ezúttal nehéz lesz azt felhoznia mentségére, hogy mindig mosolyogni szokott. Tény azonban, hogy hazudozni is igen gyakran szokott.
Forrás: bombahir.hu - TOMCAT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése