Kocsmába inni jár az ember. Általában. De, hogy egy klasszikust idézzek; nálunk falun a kocsma a chatszoba. Nem is baj, hogy összegyűlik hétvégente a kis település apraja-nagyja, aztán illuminált állapotban kissé kevés sikerrel próbál szép magyar nótákat előadni. Igazából ez része a közösségi életnek. Úgy is mondhatnám, hogy hétvége+falu+kocsma=social network. Mert ugye trendi ezt a sima, minden szót elharapó nyelvet beszélni. Amire ki szeretnék térni az a nemzeti himnuszunk. Na nem retorikai meg különféle irodalmi szemszögből, hanem közösségi szinten. Aláírom, hogy egy kocsmában nem fog felállni mindenki, ha meghallja a Himnuszt, de, hogy senki, az már kissé zavar. Nem mintha olyan nagy létszám lett volna a tegnap esti Magyarország-Hollandia meccs legelején egy alig 350 fős faluban. Az ott lévők viszont a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy valami megmozdult volna bennük Erkel dallamára, vagy épp Kölcsey szavaira. A jelenlévők közül két ember állta végig csendben, szívében büszkeséggel azt az egy, másfél percet. Persze mit is várhatnék, hisz ez csak egy focimeccs. Nem az Újév első perce. A „Való világra” és egyéb szennyre viszont többen is felkapják a fejüket, sőt szinte transzba esve várják, nézik. A Himnusz meg nem számít, mert ugye az iskolában is csak muszájból állták végig. Szerintem valaminek meg kell mozdulnia bennünk, ha felcsendül ez az ismerős dallam. A hősies múlt, dicső őseink emléke, vagy pusztán csak a büszkeség, hogy magyarok vagyunk. Hisz mi voltunk/vagyunk Európa Krisztusa.
Ez egy olyan kérdés, amely néhányunkban felmerülhet, amikor olyan megbotránkoztató híreket hallunk, amelyekben eladják, romba döntik hazánkat. Hogy miért a "néhányunk" szót használom? Mert tényleg csak néhányan vagyunk, akik felismerik ezt a tényt, és próbálunk ez ellen tenni, nem pedig birka módra hallgatunk, és hagyjuk hogy a vágóhídra küldjenek minket. Azért indul ez a blog, hogy megpróbáljuk felnyitni a sok birka szemét, hogy ezentúl farkasként tudjon tenni, és ha kell harcolni Hazánkért!
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy akármilyen eseményen vagyok, a magyarok jószerivel nem is tudják, vagy akik mégis, azok vagy nem mondják, vagy maguk elé makogják a himnuszt. Ezért döbbentem meg, azon, amikor böngésztem az interneten és belebotlottam egy szlovák focimeccs videójába, aminek az elején az egész stadion felállva, fennhangon, majdhogynem üvöltötte a himnuszukat. Lehet szidni az északi szomszédot, sőt, jó szomszédhoz illően kell is... de azért lenne mit tanulnunk tőlük, például, hogy mit illik csinálni egy himnusz alatt.
VálaszTörlés