Tiszaeszlári vérvád, avagy Solymosi Eszter vére

“A vérvád, a vérgyilkosságok vádja az emberiséggel egyidős, ama vád, hogy népek, vallások, bizonyos célokra; kuruzslás, varázslás, jóslás, vallási szertartások, stb. emberi vért használnak. Szinte minden népnél kimutatható, hogy a vérnek titokzatos, különös gyógyító erőt tulajdonítottak (arcanum sanguinis). E babonás hit esetenként emberölésre, vérgyilkosságra is indít, amelyet -- ha a vérszerzés babonás vallási képzetek befolyása alatt történik, rituális gyilkosságnak nevezünk.”

1882. április 1-jén a Szabolcs-Szatmár megyei Tiszaeszlár faluban eltűnt egy tizennégy éves körüli cselédlány, Solymosi Eszter. Néhány napos keresés után - mivel akkoriban ünnepük volt a zsidóknak, és emiatt a megszokottnál nagyobb volt a falubeli zsidó családoknál a vendégjárás - szárnyra kapott a hír: a kis Esztert a zsidók tüntethették el. Hogy hova? Évszázadok óta beszélték azt már világszerte, hogy a zsidóknak vérre, mégpedig keresztény szűz vérére van szükségük a húsvéti páska elkészítéséhez. Mivel közel volt a húsvét, és a kislányt utoljára a zsinagóga környékén látták, készen állt a vérvád: valamilyen fondorlattal a falubeli és az idegen zsidók a templomukba csalogatták az áldozatukat, majd a zárt ajtó mögött lefogták, a szomszéd faluból érkezett metsző segítségével a nyakát elvágták, a vérét pedig egy edénybe gyűjtötték. Így aztán már minden akadálya elmúlt a pészach megünneplésének. S hogy a szörnyű tettüket elfedezzék, a holttestet valahová elásták.
Bary József aljegyző, az ügy vizsgálóbírója vezetésével megindult a nyomozás, amit politikai körökből is buzgón támogattak: Istóczy Győző és a tiszaeszlári Onódy Géza országgyűlési képviselők a Parlamentben nagypolitikai szintre emelték a vérvádat. A legváratlanabb eseményt az jelentette, hogy június 18-án a Tiszának egy Eszlártól lejjebb eső szakaszán, Tiszadadánál holttestet találtak a folyóban. A holttest Solymosi Eszter ruháját viselte, csuklójára volt erősítve a kendőbe csomagolt festék, amit az eltűnése előtt a boltban vásárolt, s néhányan az azonosítók közül megmutatták rajta Eszter különös ismertető jeleit is. Nyakán, vagy más testrészén azonban semmilyen vágásnyom nem volt, így a történetbe sehogy sem illett bele. Így aztán újabb magyarázatra, szakértőkre és tanúkra lett szükség. Mivel a vérvád biztosan igaz, és sok vádlott már börtönben ül, a zsidók biztosan megpróbálják valahogy kimenteni magukat, és az ártatlanságukat elhitetni. Ezért valahonnan egy női holttestet loptak, azt Solymosi Eszter ruhájába öltöztették, majd egy lefizetett tutajos csoporttal, a tutaj alá kötözve leúsztatták a Tiszán. Megfelelő körülmények közé érve a holttestet rögzítő kötelet eloldozták, hogy a víz a partra sodorja, és találják meg a zsidók ártatlanságának bizonyítékát. A leány holttestét megvizsgálva biztossá vált, hogy nem Eszter az, ugyanis a holttest egy 18-22 év közötti leányé volt. A zsidók az országgyűlési képviselő, író, újságíró, ügyvéd Eötvös Károlyt kérték fel a védelmükre. Eötvös Károly elvállalta ezt, majd megszervezte a védőcsoportot, szakértőkkel konzultált, levelezett, majd 1883.július-augusztusában sikeresen védte meg a nyíregyházi végtárgyaláson az eszlári zsidókat. Mint ő maga is vallja, ez volt a könnyebb feladat. A nehezebb az, hogy a zsidóság elleni gyűlölködést, a vérvád és ahhoz hasonló babonák terjedését el lehessen törölni a közgondolkodásból. Bizony könnyű volt megvédeni a zsidókat. Mért is?

„1883. augusztus elején a tiszaeszlári ügy ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lévő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József, barátságos vacsorára hívta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket s Tisza Kálmán, csak úgy, a vacsora végén megkérdezte:
- Nos, elnök úr, mit gondol: bűnösök-e az eszlári sakterek?
Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint, bűnösök!
-És mi a véleménye a két szavazó bírónak? – kérdezte a miniszterelnök.-Az egyik szavazó bíró ugyanazt mondja, amit én: bűnösök! A másik még ingadozik! – hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor — Istóczy Győző feljegyzései szerint – Tisza Kálmán ezt mondta Korniss Ferencnek:

- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem adják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése]. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr?”
/Istóczy Győző: 12 Röpirat/

Tehát 60 millió volt az ítélet ára? Igen így tényleg egyszerű volt a zsidók védelme. A pénz diktált és nem az igazság.
Ráadásul az egész világ felfigyelt a perre. Gondolkozzunk kicsit, miért? Mert zsidókat vádoltak. Zsidók pedig mindenütt jelen voltak/vannak a sajtóban, médiában.