Március 15.

Március 15. évről évre arra ösztönöz minket, hogy a rohanó világunkban megálljunk egy napra és belegondoljunk mi is a szabadság.A szabadság, amiért apáink vére folyt.

Javában tartott Pozsonyban az 1847-1848. évi országgyűlés, amikor 1848 tavaszán-„a népek tavaszán”- megmozdult Európa. Párizstól Bécsig, Berlintől Palermóig mindenütt a szabadságért küzdöttek.

’48. március 15-én Pest-Budát is elérte a forradalmi hangulat.

A reggeli órákban a fiatal írók, költők: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula, Jókai Mór és társaik a Pilvax kávéházban gyülekeztek. Innen az egyetemekre indultak, hogy ismertessék a 12 pontot, hogy mit is kíván a magyar nemzet. A hallgatók sorra csatlakoztak hozzájuk. A tömeg a Pesten véghez vihető pontokat megvalósította, és kezdetét vette a forradalom és szabadságharc. Ami új reményt adott a független nemzetállam és a szabadság elnyerésére, oly sok év után.

Március 15 ünnepe rengeteg üzenetet tartalmaz számunkra, még 163 év elteltével is. Emlékezünk a márciusi ifjakra, a költő és hazafi Petőfire és társaira, a 12 pontra, a Nemzeti dalra.

Ám Petőfi átírta: „Rajta magyar!” helyett „Talpra magyar!” , úgy 1848. március 15. és az akkor történtek sem csak üzennek, és emlékeket állítanak fel, hanem kérdőre vonnak, faggatnak bennünket. Faggatnak elsősorban nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról. Indulhatunk, vagy talpra kell állnunk előbb? Vajon jó úton járnak-e az általunk megválasztott honatyák, felelős minisztérium ülésezik-e Budapesten? Egyenlőek vagyunk-e a törvény előtt? De faggatnak minket az ünnep mibenlétéről is! Olyan kérdésekkel kell szembenéznünk, amelyek magyar nemzeti közösségünk sorskérdéseit érintik és amelyekre nekünk - a magyarság megmaradásában elkötelezetteknek - kötelességünk választ találni. Lehetetlen kibúvókat keresni: hogy megosztottak vagyunk, hogy elveszítettük eszközeinket, hogy az érdektelenség és a média népbutítása lefegyverzi minden erőnket. Ezek csak kiskapuk melyeket a gyávaság, a nemtörődömség állít elénk.

Mert a magyar múltban ott rejtőzik a magyar jövő!

Az ekkor kivívott 12 pont, a nemzeti összetartás mind-mind példaként szolgálhat számunkra, mint ahogy példaként szolgált őseinknek a ’48 utáni időkben. Az elvesztett világháborúk után, mikor újjá építette a magyar nemzet a háborúk által tönkretett és szétvert országot. Az ’56-os szabadságharcban, mikor szintén talpra tudott állni a magyar. Támpontként szolgál az országtól elszakított területeken élő magyar testvéreinknek, kitartani és megőrizni mindazt, mit elődeik hagytak reájuk, a magyar nemzeti öntudatot. Merítsünk erőt a kivívott szabadságból, az azt elérő hőseink emlékéből mi is, hogy megőrizhessük a magyar nemzetet! Ne engedjünk, nem engedhetünk ’48-ból, a márciusi ifjak eszméjéből, akik megmutatták mire képes a nép egy közös cél érdekében.

A nép mely nemzetté forrt.

A forradalom, majd a szabadságharc jelképévé vált kokárda, jelentse mindannyiunknak az együvé tartozást, a nemzet erejét!

Legyen béke, szabadság és egyetértés.