Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv, Szakálas Marxok írtak Bibliát, De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki S szólitotta az embernek fiát: "Össze kell törni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát, Különbet írt, mint Máté, az apostol, Vérével annyi sok magyar diák. Az Új Heródes hiába parancsolt, Hiába küldött gyilkos sereget, Bégő bárányként nem akartak halni E csillag-lelkű magyar gyerekek. Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak A katonák s a sápadt férfiak... Harcolni, halni senki sem akart itt E vérző, árva gyerekek miatt! Bábel mocsarán lángolt a neon-fény, Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz, S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány, Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz. Itt elvet árult a néptribun, s a kalmár A templom előtt mérte aranyát... S ott szabadságért szent halálba küldték Fiaikat az édesanyák. | És meghaltak a tízéves kis hősök, Niobe mégse siratta fiát. Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát. Hősi temető van-e a világon, Hol együtt nyugszik kétszáz kisgyerek? S a hant alól is azt sikoltja vérük: -- Segítsetek, ti népek, emberek! Fáklyát gyújtott a kislány en-testéből, Jézus! Az égből Te láttad magad, Száz kis Szent György és ezer kis Jeanne d'Arc Halt ott érted a romfalak alatt. Nyugat-Pilátus hókezeit mosta, A farízeus rádión beszélt, S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe, Szabadság ura... mert csak érted élt. Szabadságot! -- így üvöltött a börze, Míg kavargott a véres vad tusa, De szabadságért egyedül veszett el, Magyarország, -- a népek Krisztusa. Ám föld alól és a temetők árkából, Felsírnak halott magyar gyerekek, Kis csontkezük az égre dörömböl, Áruló Nyugat -- százszor jaj neked! |
Kialszik fényed, szabadság Júdása,
Összedőlsz, gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése